Az MIT kutatói négy éves, átfogó kutatási eredményt hoztak nyilvánosságra a napokban. A kutatássorán azt vizsgálták, hogy a piacon már jelenleg is elérhető elektromos autók mennyire felelnek meg az autósok igényeinek, mennyire alkalmasak arra, hogy kiváltsák a jelenleg használt belső égésű motorral hajtott járműveket.

A kutatás eredményei szerint már a legelső generációs modellek is alkalmasak arra, hogy azonos költség mellett kiváltsák a forgalomban lévő autók 90%-át. (A tanulmány az első generációs Nissan Leaf-et, illetve a nálunk nem forgalmazott Ford Focus Electric-et hozza példának, mindkettő alacsony hatótávolságú jármű.)

Ezt az értéket ráadásul úgy kapták meg a kutatók, hogy éjszakai töltéssel kalkuláltak, tehát a 90%-ban nincsenek benne az olyan felhasználók, akik napközbeni (villám)töltéssel meg tudnák oldani a napi feladataikat.

A kutatók nagyon komoly adatbázisra alapozták ezt az állítást: 4 éven keresztül gyűjtöttek USA-szerte adatokat, egyrészt másodpercre pontos GPS-alapú járműkövetéssel, másrészt pedig országos kutatásokkal. A kutatási adatok összegzése nagyon pontos képet adott a járműhasználati és utazási szokásokról. A 90%-os értéket az így felmért napi utazások energiaigénye alapján számolták ki – szeretnénk hangsúlyozni, hogy mindezt az ingázásokról, európai értelemben komoly távolságokat jelentő napi megtett távolságokról híres Egyesült Államokban mérték. Valószínűleg az európai szokások alapján ez az érték még magasabb lehet.

Innentől kezdve az is világossá válik, hogy a villanyautózásra fanyalgók kedvenc “nem elég a hatótáv” érve a gyakorlatban általában nem életszerű. Hozzá kell azt is tenni, hogy természetesen komoly szemléletformálásra, szemléletváltásra van szükség a villanyautózás elterjedésével párhuzamosan – például sokkal egyszerűbben kellene nagy hatótávolságú járműhöz jutnia a villanyautósnak az évi egy-két alkalommal, amikor arra tényleg reálisan szüksége van.

(Kép: caricos.com)