Régi adósságát törleszti az NGM a villanyautók töltésének árszabályozási szándékával. A sok helyen megjelenő riasztó narratívák ellenére a realitás az, hogy szabályozás hiányában jelenleg a töltőinfrastruktúra üzemeltetői nem kérhetnek díjat az elektromos autók töltéséért.

Könnyen belátható, hogy ilyen feltételek mellett rendkívül kevés érv szól a meglehetősen költséges töltőállomások piaci alapú fejlesztése mellett. A készülő szabályozás – ideális esetben – erre adhat megoldást.

A Világgazdaság beszámolója alapján az tudható, hogy a minisztériumban eddig nem készült olyan javaslat, hogy az e-áramnak jövedéki adótartalma is legyen, azaz ez az áram versenypiaci termék lesz. „Mivel a tankolás díja nemcsak az áram díját, hanem az egyéb költségeket – így például a töltőamortizációhoz, a kapacitás rendelkezésre tartásához, a karbantartáshoz, az ügyfélszolgálathoz és a pakolóhelyhez kapcsolódó költségeket – is tartalmazza, a hatósági ár bevezetése nem indokolt” – idézi a Világgazdaság a minisztériumot.

A villanyautósok elemi érdeke is az, hogy olyan piaci viszonyok jöjjenek létre, ahol a szereplők gazdaságilag is motiváltak a töltőinfrastruktúra fejlesztésében – a másik oldalon viszont legalább ennyire fontos az is, hogy az így létrejövő töltőpontok kiszámítható, világos tarifarendszerben, lehetőleg egységes elszámolási rendszeren keresztül legyenek igénybe vehetők.

Mindez arra is lehetőséget adhat, hogy minőségi szolgáltatást vehessenek igénybe a villanyautósok, ami az ingyenesség mellett nem feltétlenül valósulhat meg. A kérdés természetesen az, hogy megfelelően alakítja-e ki a minisztérium azt a szűk mozgásteret a szabályozás során, ami már ösztönző a piaci szereplők számára, de még bőven gazdaságos a villanyautósoknak is. Véleményünk szerint egy ilyen megoldás nagyban hozzájárulhatna a villanyautózás infrastruktúrájának gyorsabb kiépüléséhez.